Anyák napja természetesen egy jól kihasználható kereskedelmi alkalom, elsősorban a virág és csokoládékereskedők járnak jól, de nyilván dörzsölik a tenyerüket az ékszerészek és a háztartási eszközöket forgalmazók is. És nyilván sokan mások is, ám az előbbiek a legkelendőbb ajándékcikkek. No és a Pepsi kóla? Ööö... hát azt nem gondolnánk kifejezetten anyák napi terméknek, de ettől függetlenül a céh imázsának nyilván eszement jót tesz, ha nem feledkezik meg az édesanyákról!

Így is történt, íme a Pepsi speciális hirdetése anyák napjára. Mi tagadás, jól eltalálták a formát és a színeket, bár az egész kép egy kicsit furcsán abnormális. Ez feltehetőleg a közelkép miatt van, ugyanakkor távolabbról talán nem domborodott volna ki ennyire jól a vizualitás. Azért egy picit visszavettem volna a camel toe fílinget a képről, de lehet, hogy ezzel próbáltak sikkes szexiséget is becsempészni a kompozícióba - nagy kár volt érte. Egyébként is egy picit lestrapáltak tűnik a modell öltözete, amolyan angol turis fazonnak.

A szlogen eme fenomenálisnak tartott illusztráció után pofonegyszerű, "Feliz dia mamá!", vagyis "Boldog anyák napját!". Ez utóbbival tökéletesen egyetértek! 

Épp nemrég került szóba egy beszélgetésben a gyógyszerreklámokkal kapcsolatos szigorú szabályozás kérdése, ezért tudom, hogy nem egyszerű feladat a törvényeknek is megfelelni, ugyanakkor a reklámfogyasztók felé is valami kreatívat és vicceset tálalni. Pláne, ha egy olyan termékről van szó, amely amúgy is egy kellemetlen problémát akar orvosolni. A Bayer reflux és gyomorégés elleni tablettája nyilván nem említhető egy lapon egy vitaminnal vagy fájdalomcsillapítóval, legalábbis ami a vizualizálást és promóciós lehetőségeket illeti. Meg is dolgoztak vele a marketingesek, az eredmény itt látható.

A plakát bal oldala teljesen rendben van, ötletes, diplomatikusan humoros és kellőképpen hétköznapias. Az "Úgy tűnik, ez egy Rennie pillanat." felirat azonban zavart okoz az erőben és az összképben. Egyrészt előrevetíti, hogy mi lesz az elkerülhetetlen következménye a dolognak, vagyis olyan, mint az egyszerű anyai tanács arra a kérdésre, hogy "mama, ehetek kovászos uborkát tejföllel?" "Persze, csak összefo*od magadat, fiam." Kinek van így kedve egy szendvicshez, fánkhoz vagy kávéhoz, kedves Bayer? 

Másrészt a lazának szánt szlogenről eszembe jut egy korabeli WC graffiti: "A hasmenés most már nem is annyira vicces, ugye?" Látszik, hogy a reklámot nem olyanok készítették, akik maguk is szenvednek ettől a betegségtől, máskülönben kerülték volna a vicceskedő hangnemet.

Még egy hozzám hasonló rendszeres reklámfogót is ér időnként meglepetés, pedig higgyétek el, sok mindent láttam már a hirdetések piacán. Az Auchan egyik legfrissebb plakátja azonban mélyen megérintett. Tényleg nem tudom elképzelni azt a munkaértekezletet vagy jóváhagyási eljárást, amelyben egy ilyen hirdetés átmegy, és egyetlen, legalább közepesen fejlett ízléssel rendelkező, egyén sincs, aki azt mondja: gyerekek, ez így nagyon nem oké.

Rendben van, legyen az a felsővezetői akarat, hogy a darált húst reklámozzuk. Ezzel lehet vitázni, de legyen. A minimalista stílussal sincs bajom, sőt, roppant ötletes megoldásokat láttam már. A színvilág már inkább kritizálható, a hússzín ekkora felületen nem mutat jól, amint az látható. A szlogen is felemás: ha pont van a végén, akkor miért nem nagybetűvel kezdik? Emellett az "ízletes" szó az egyik legutolsó, ami erről a képről beugrik, ahhoz egy kicsit (nagyon) ízlésesebben kellett volna elhelyezni a húst, valami színben és formában kellemesebb környezetben. 

A "Nagy választék kalandból" Auchan szlogent pedig élelmiszer esetében nem tudom értelmezni, ott nem kalandokra és izgalomra vágyok, hanem kiváló minőségre és kellemes ízre. Vagy rejt valamilyen meglepetést ez a darált hús? Túlmenően a vizuális sokkon, amiben még most is vagyok, a plakát felfedezése után négy nappal?

Egy csinos nővel minden eladható, tartja magát az ősi marketinges mondás. Persze nagy a gond, ha az adott termék nem annyira hozható összefüggésbe nőkkel, mert nem kozmetikum, háztartási dolog, ruha vagy gyógyszer. Természetesen ilyenkor sincs gond, a képzelőerő mindig segít.

A csokoládé sem kifejezetten nőies termék, sőt az alakjukra vigyázó hölgyek nyilván rá sem néznek, de a jó reklámszakember mindent mindennel össze tud kapcsolni. A Snickers például azt találta ki, hogy a csinos nőt beállítja középre és egy kicsit feldobja a hátteret. Tulajdonképpen nem is feltűnő a manipuláció, de ha jobban megnézzük, négy hiba is fellelhető a képen. (Megtalálod őket?)

A szlogen, miszerint "Photo retouchers get confused when they're hungry", vagyis "A fotóretusálók összezavarodnak, amikor éhesek", ötletesen humoros, akárcsak a megvalósítás. Az persze jogos kérdés, hogy egy csokiszelet mennyire megfelelő táplálék éhség esetére, de a másik ősi marketinges mondás úgy tartja, hogy a látvány a fontos, nem a töltelék.

Szinte meg is feledkeztem nagy kedvenceimről, a gerillareklámokról. Sürgősen pótolni kell tehát a hiányt, és máris következzen egy nagyszabású gyöngyszem. A Coop Paints nem aprózta el a dolgot, látszik, hogy nem a pénz volt a szűk keresztmetszet ebben a kompozícióban. 

Az sajnos a fényképen nem látszik, hogy pontosan hol helyezkedik el ez a tűzfal, de azért sejthető, hogy egy elég jól belátható területen, mivel ott érvényesül igazán a dolog grandiózussága. Elképesztően ötletes, és igényesen kivitelezett, ráadásul tipikus szelfi háttér, amely a vírusmarketing egyik sarokköve. Brávó! 

Az tény, hogy a jó reklámok egyik ismertetőjegye a humor. Megfelelő mértékben adagolva hihetetlen módon fel tudja dobni az ötletünket és ezzel magát az egész reklámot. Ugyanakkor önmagában a tréfa nem garancia a sikerre, el is lehet rontani a viccet. Nagyjából ezek a gondolatok fogantak meg bennem az alábbi Doritos chips reklám láttán.

Szöveg tulajdonképpen alig van benne, semmi különösen frappáns, mondhatni csak a szokásos. Kiderül például, hogy a babával minden rendben van és bármelyik pillanatban megszülethet. Erre húzták rá a chipses ötletet, ami egész jó, bár a pasi érdektelensége és "vicces" chiprángatása egyáltalán nem annyira nevetséges, pláne egy várandós nő szempontjából. 

De a "legjobb" a vége, a slusszpoén, a humor-csúcs, amikor a pici kirúgja magát az eldobott chips után. Ez belőlem is azt a reakciót váltotta ki, amit a filmen láthatunk: áááááááá... csak nem éppen pozitív értelemben, hanem úgy, hogy ez nagyon gááááááz! Szerintem ékes példáját látjuk itt a rosszul elsült poénnak, még akkor is, ha csak a bátraknak ajánlják ("For the bold." mondja a Doritos szlogenje, azaz "Csak a merészeknek".)

A mai marketingtrendek egyik alapvetése, hogy próbáljunk minél személyesebb ajánlattal, minél barátságosabban és az érzelmekre apellálva közeledni a potenciális vásárlóink felé. Ennek eklatáns példája az egyes üzletekre vagy éttermekre oly jellemző tegezéses beszéd. Hogy ez jó vagy rossz, az nyilván az egyéntől függ, ezért már vannak "okos" megoldások, miszerint azért nem biztos, hogy az IKEÁ-ban letegeznek egy 75 éves vásárlót.

Persze közvetlen emberi kapcsolatnál vannak kommunikációs fogások, írásban már nehezebben megy a dolog. Erre is vannak jó és kevésbé jó példák. A BB pezsgő megoldása például motivációból jeles, megvalósításból erős kettes. Mert attól, hogy ráírom a dobozra, hogy "A te félszáraz fehér pezsgőd" vagy hasonló, még nem lesz igazából személyes a kapcsolódás. Mert egyes szavaknak szóban, másoknak írásban van ereje. A "te" szónak inkább szóban. 

"A buli ott van, ahol te" szlogen, a zöld dobozon, már sokkal jobban hangzik, persze abban nem szerepel a pezsgő szó, ami nem bölcs megoldás, mivel nem kapcsolódik össze bennem a pezsgő és a buli. De mindenképpen értékelendő az igyekezet, bár csak kreatívkodnának többen is.

Relatíve sokszor lehet olvasni az állami intézmények reklámköltéseiről, és már ezen a blogon is előfordultak ilyen hirdetések. Eddig úgy voltam, hogy egy dolog a teljesen állami és más a piaci alapokon álló állami intézmények reklámtevékenysége, de egyre inkább hajlok afelé, hogy eltűnnek a határok, és valami szürke köd ereszkedik le az állami marketingtevékenységekre, úgy en bloc.

Itt van a Szerencsejáték Zrt. legújabb reklámjainak egyike, ami igazán szíven ütött. Illetve inkább agyon, mert a szlogen nem az érzelmeimet célozza, hanem az elmémet. Mit is jelentene az, hogy "Egy jelenségnek milliárd magyarázata lehet"? Én egész eddigi életemben úgy tudtam, hogy egy jelenségnek csak egyetlen magyarázata lehet, a többi hibás vagy téves feltevés. Erre tessék, 2016 tavaszán eme jeles intézmény lerántja a leplet az igazságról. 

Persze értem(?), hogy mire menne ki a szóvicc-faragás, de ez akkor is reccs.

Szóval én maradok azon a véleményen, hogy egy jelenségek egy magyarázat dukál, és a szerencsejátékosoknál valami furcsa vírus szabadult el. Persze tudom, hogy ez csak egy magyarázat, ami vagy helyes vagy nem... Mindenesetre javaslom, hogy a nem helyes magyarázatot a továbbiakban is hívjuk annak, ami: tévedés.

Nem tudom bizonyosan, hogy igaz-e az a teória, hogy minél elvontabb terméket kell reklámozni, annál jobban elszáll a képzelet, de lehet benne valami. Ilyen elvont termék például a gumióvszer. Teljesen általános darab, akinek szüksége van rá, megveszi, de természetesen a jó bornak is kell cégér, illetve a tejet is promótálni kell, pláne a gumit.

Namost, ha valaki elgondolkodik, hogy mégis hogyan lehetne óvszert reklámozni, akkor elég nagy fába vágja a fejszéjét, mert be fogja látni, hogy nem is annyira egyszerű. Legyen figyelemfelkeltő, ötletes, kicsit vicces, szóljon mindkét nemnek (igen, igen!), ugyanakkor legyen nyilvánosan terjeszthető, de azért szexi. Nos, ezekből a feltételekből az itt látható Manix óvszer szinte mindent teljesít, kivéve a szexit.

A kép pofonegyszerű, adott egy vasmacska, azaz horgony, és egy hozzákötött sperma. Az üzenet érthető, vicces, stb. Nem kell hozzá se szó,  beszéd. Én azért a vasmacsekhez egyszerre több igyekvő fehérkét kötöttem volna, már csak a hatékonyságot szimbolizálandó. 

Elérkezett a várva várt nap, itt van április elseje, a bolondok napja! Gondolom egyértelmű, hogy egy ilyen jeles dátumot a hirdetők sem hagynak ki, a BMW például híres arról, hogy minden évben bedob valamilyen tréfás technikai újítást, mint például a márkajelzés-ablaktörlőt, bogarakat lepattintó szélvédőbevonatot, vagy videó-összeköttetést az otthoni sütőnkkel. 

De most nem róluk lesz szó, hanem egy másik autómárkáról, a Mini-ről. 2012-ben Ausztráliában ezt a reklámot tették közzé, miszerint bárki megépítheti a saját Mini Countryman autóját úgy, hogy havonta vásárol meg egy alkatrészt, amiből aztán idővel összeáll a tejes autó. Itt például az első csavart lehet megrendelni 95 centért (plusz postaköltség). A dolognak egy szépséghibája van: az autónak 29762 darabja van, vagyis ennyi hónapig tart összegyűjteni az egész autót. Ez durván számolva is 2480 év. Ez nem csak családi szórakozás (ahogy a reklám ígéri), hanem generációs móka!

Hogy hányan rendelték meg, arról nem szól a fáma, de áprilisi tréfának nem rossz! Azt azonban nem tudom, ha valaki belement a játékba, annak mit válaszoltak, pláne, ha később bírósághoz fordult tisztességtelen kereskedői magatartás címén! (Szerintem kapott egy autót, csak ne rontsa a cég hitelét... nem is rossz üzlet!)