Azért van abban valami elképesztő, ahogy a hirdetések egyre jobban befurakszanak az életünkbe, ma már szó szerint bárhol találkozhatuk reklámmal, nincs tabu, és sehol sem lehetünk biztonságban. Ráadásul a nemzetközi helyzet fokozódik, mint tudjuk. Ugyanakkor van ennek a furakodásnak pozitív hozadéka is, legalábbis én ennek látom a mozgólépcsők kreatív újragondolását és ötletes felhasználását. A teljesség igénye nélkül néhány izgalmas próbálkozás:

Vannak olyan termékek, amelyek mozgólépcsőre termettek, például a chips vagy a mérőszalag, és vannak, amelyekhez nagyobb képzelőerő szükséges, mint a fodrászat. Személyes kedvencem a National Geographic élethű reklámja, az elkerülhetetlen vég, ahogy az alligátor szája felé tartunk, de mindenképpen említést érdemel a mozgólépcsők mellé installált csúszda, annak, aki tényleg nagyon siet, vagy esetleg (második) gyermekkorát éli.

A nálunk Inni és élni hagyni címmel futott vámpírsorozat (az eredeti címe True Blood, amit azért másképpen is lehetett volna interpretálni) egyik korábbi szezonjának beharangozó plakátját azzal tették még izgalmasabbá, hogy egy igazi farudat, egy kvázi karót, szúrtak bele, ezzel is fokozva a vámpír-hangulatot. Kétségkívül figyelemfelkeltőre sikeredett, ám ennél sokkal lényegesebb a kreatív ötlet továbbgondolása.

Az egy dolog, hogy az óriásplakát egyik oldalán átdöfünk egy rudat, de az "amit feldobunk, az le is esik" analógiájára az is igaz, hogy "amit az egyik oldalon bedugsz, az a másikon kijön". Így történt ez a vámpírnak szánt karóval is, amely az előbb felvázolt törvényszerűségnek engedelmeskedve a másik oldalon elhelyezett férfi fehérnemű reklámban kicsúcsosodott. Mit tesz Isten, illetve hogy-hogynem elvtársak, pont a megfelelő helyen.

Nos igen, a Mons Royale alsónadrág kreatív csapata kétségkívűl kiemelkedőt alkotott, nászuk a vámpírokkal ötletesre sikerült. Hogy az eladásokban is volt-e átütö sikere a reklámnak, azt nem tudom, de nem hinném, hogy emiatt visszaesett volna a forgalom - vagyis megérte a kooperáció a filmesekkel. Ráadásul nekünk, reklámimádóknak, élvezetes fogás.

A hűség egy olyan fogalom, amely nem csak a személyes kapcsolatainkban értékes, hanem a munka világában, sőt a vásárláskor is egyre fontosabbá válik. Igen, a márkahűségről lesz szó, nagyon röviden (úgyhogy nem kell abbahagyni itt az olvasást). Ahogy Galla mondta, "pár érdekes adatot" osztanék meg, a Budapest Business Journal tavaly augusztusi száma alapján.

A magyarok márkahűsége 15 százalékos, majdnem duplája a nemzetközi értéknek, amely csak 8 százalék.

Leginkább a kávé és tea márkákhoz ragaszkodunk, ezután következik a mosópor és a sampon.

A magyarok 21 százaléka hajlandó új márkákat kipróbálni a beváltak helyett, míg ez a szám nemzetközileg 42 százalék.

Mi sarkallna bennünket a márka-váltásra? 34 százalékunkat az, ha a pénzünkért nagyobb értéket kapnánk, azaz ha jobb lenne az ár-érték arány. 26 százalákunkat az térítené el, ha a másik márka olcsóbb lenne, míg 23 százalékunkat az, ha kényelmesebben hozzájutnánk. Végül 12 százalékunkat a család vagy a barátok ajánlásai befolyásolnának egy új márka választásában.

A cikk egyébként felhívja a figyelmet a csökkenő márkahűség egyik meghatározó okára, az ún. Amazon-hatásra: rengeteg áru van, nagyon széles a választék és ma már könnyen és gyorsan összehasonlíthatóak az egyes termékek, minőségek, illetve árak. Ennek következtében a vásárló azt fogja megvenni, ami neki az adott pillanatban a legmegfelelőbb, és a márka jelentősége háttérbe szorul.

Az is kiderült, és ez már a reklám helye, hogy a magyarok 40 százaléka úgy gondolja, nincsenek rá hatással az óriásplakátok és egyéb közterületi reklámok (ez nemzetközileg 25 százalék). Emellett a magyarok 34 százaléka ellen tud állni egy reklám csábításának akkor is, ha az adott terméket vagy szolgáltatást egy híres ember reklámozza!

Január mindig a takarítás, tisztítás és az új ágynemű hónapja, legalábbis a marketing szerint. Biztos azt akarják, hogy kezdjük tiszta lappal az új évet. Én is hoztam ezért két idevágó tisztítós reklámot, az egyik jobb, mint a másik. De tényleg!

Elmélkedtem már azon, hogy mennyire túlzóak egyes reklámok, amikor olyasmit mutatnak be, ami a valóságban nem létezik. Olyan képességeket tulajdonítanak a terméknek, amelyre az valójában nem alkalmas vagy nem képes, ám ezzel a túlzással csak azt szeretnék bemutatni, mennyire jó az adott termék. Ezt a túltolást lehet jól csinálni, és lehet rosszul. Az itt látható Scotch Brite törlőkendő jól csinálta, sőt, ragyogóan. Az ötlet, hogy a törlőkendő annyira jól tisztít, hogy a tükörképet is letörli, nyilvánvaló ostobaság, de nagyon látványos, humoros és kreatív.

A másik sziporkázó hirdetés ez a tisztítófolyadék reklám, sajnos nem tudtam kivenni a nevét. Ez a hirdetés a maga szimplaságával fogott meg, az egészhez nem kellett más, mint egy tényleg tiszta üveglap és a modell. "Shocking clean", vagyis "Sokkolóan tiszta", mondja a felirat, és tényleg, aki már ment neki szupertiszta üvegajtónak, az tudja, mekkora meglepetés, amikor felkenődik a láthatatlan üvegre. Aztán csak annak örül, hogy nem törte be, mert akkor kénytelen lenne elismerni, hogy észre sem vette... ami sovány vigasz az üvegajtó tulajdonosának, még ha elismerés is a tisztítófolyadéknak.

Nemrégiben megnéztem egy filmet a tévében (tudom, furcsának hangzik), és az egyik megszakító reklámblokk 90 százalékban gyógyszerreklámokból állt. Értem, hogy most van a megfázás szezonja, de ennyi köhögés, orrdugulás és fejfájás elleni szert még nem láttam egykupacban - kivéve persze a patikában.

A sok közül kiemelkedett egy, sajnos nem pozitív értelemben, a Mucopront. Köpni-nyelni nem tudtam - hogy stílusos legyek. Lássuk:

Nos, tisztában vagyok vele, hogy reklámot készíteni nem könnyű, jó reklámot pedig nehéz. Egy ilyen gyógyszer reklámozása, a jelen termékbőségben, különösen nagy kihívás, nem meglepő, hogy ezúttal sem sikerült. Az első nyafogás maga a helyzet: "ha gyermeke köpni-nyelni nem tud", mondja a hang, ám a gyerek nem köpni-nyelni nem tud, hanem köhög. Nem nyelvészkedni szeretnék (de majd fogok), de a köpni-nyelni kifejezést akkor használjuk, ha valaki zavarában megszólalni sem tud, esetleg hebeg-habog egy szituációban. A bájos kislány azonban köhög.

A másik nyavalya pedig tényleg nyelvészkedés: "Ha gyermeke köpni-nyelni nem tud, feloldja a Mucopront." Ez a magyar nyelv szabályai szerint azt jelenti, hogy a Mucopront a gyermeket oldja fel. A "feloldja" ige ugyanis visszautal a korábban elhangzott főnévre, aki a "gyermek". Talán a "megoldja" vagy a "segít" igéket lehetett volna használni a "feloldja" helyett, de engem nem kérdeztek.

Nemrég tépelődtem a karácsonyi sztereotípiákon, illetve a reklámarc-recycling jelenségén, de a téma továbbra is napirenden maradt - hála a kormányközeli sajtónak. Szó szerint, mivel a Mandiner és a Magyar Nemzet hirdetéseiről van szó, amelyek sziporkázó kreativitásukkal lepték el a várost. Ja, nem...

Először csak furcsának találtam, hogy két napilap is ugyanazt a gondolatot ragadta meg, bár az a számlájukra írható, hogy a reggeli kávé és a friss újság valóban asszociatív kapcsolatban állnak sokak fejében. Amikor egy hirdetőoszlopon, és később egymás melletti gigantposztereken is felbukkantak, már gyanakodtam, hogy itt valami összefonódás lehet. Szerintem ugyanaz az ügynökség készítette mindkettőt, vagy ha nem, akkor mindkét szerkesztőség határozott koncepciót adott át.

Azon is merengtem már egyszer, hogy ha valakinek megadatik a pénz, paripa, fegyver, akkor miért nem használja ki a lehetőséget, és tesz le az asztalra valami maradandót. Igaz, ez is maradandó lesz, csak éppen nem abban az értelemben, ahogy azt a reklámszakemberek elképzelik a pályájuk elején.

Kezdjük az évet lendületesen, ezzel a Volkswagen reklámmal, amely azzal büszkélkedik, hogy az új Golf R 5 másodperc alatt gyorsul 100 kilométer/órára. Vagyis kb. annyi idő alatt, amióta ezt a posztot olvasod. Hogy érzékeltessék, milyen ez az iram, ezt a furcsa grafikai megoldást választották, és a gyorsulást zuhanássá konvertálták.

Amennyiben a város ennyire üres, akkor akár jól is jöhet ez a lendület, bár a sebességhatár ettől még ugyanúgy 50. Érteni vélem az ilyen technikai paraméterek után való vágyódást és lelkesedést, és nem állítom, hogy felesleges, ám számomra egy autó kvalitása nem a gyorsulásában manifesztálódik.

Ez a különvélemény azonban semmit sem von le a reklám ötletességéből, akinek ez kell, az vegyen Golf R-t és csatolja be magát. És készítse a pénztárcáját a büntetésekre.

Itt állunk az év utolsó napja előtt, virsli, pezsgő és a többi mámor bekészítve. Amíg még józanok vagyunk, pillantásunkat vessük erre a reklámra, amely a túlzott alkohol-fogyasztás negatív hatásaira hívja fel a figyelmet.

Nyilván ennek semmilyen visszatartó ereje sincs, nem is azért hoztam ide, hanem egyrészt mert aktuális, másrészt pedig mert egy rendkívül visszataszító pillanatot ábrázol, elfogadhatóan. A színes konfettik használata a (tudjuk mi) illusztrálására kiváló ötlet, teljesen szalonképes lett a hirdetés, megtartva ugyanakkor a mögötte rejlő undit. Sajnos a fehér golyócskák jelentését nem sikerült megfejtenem, lehet, hogy nem is szimbolizálnak semmit. Vagy de. (Falrahányt borsó?!)

A hirdető egyébként egy ivást ellenző társaság, beszédes telefonszámmal (STOPNOW, azaz MOSTÁLLJ), és külön ráirányítanám az elkalandozó figyelmet a felkiáltójelre, amely egy fejre állított üveg.

Ez a hirdetés még abból a korból származik, amikor a színes telefonkészülékek akkora durranásnak számítottak, hogy megfelelő karácsonyi ajándéknak is beillettek. (Igen, volt olyan időszak a Földön, amikor az emberek ilyen furcsa dobozokkal telefonáltak, és nem az érintőképernyős kütyüiken.)

Nem is lenne semmi gond ezzel a reklámmal, ha a kép nagy részét kitevő hóember rendben lenne. Ám nem csak nekem, hanem elfogultsággal aligha vádolható gyerekeknek is feltűnt, hogy a hóember mosolya dermesztő, nem is szólva a tekintetéről, amely metszően jeges. Ráadásul a jobb szeme épp kifolyik... vagy hasonló. Attól sem tudok szabadulni, hogy a száj egy kartonpapír, amit damil tart a megfelelő helyen, de erre nem fogadnék. A sapka pedig úgy fest, hogy "kellene valami laposabb, mert a fazék kilóg a képből, gyerekek".

Ismét elérkezett a karácsony, válogathatunk az alkalomra készített negédes reklámok közül, de éppen ezért választottam egy rendhagyóbb, dinamikusabb fogást, ezúttal a Mercedes Benz-től. Lámpákat le, hangerőt fel!

Talán a Mercedes is megelégelte a klasszikus karácsonyi melódiákat és inkább felpörgette a hangulatot, tegyük hozzá, hogy az előnyére. Nem mintha kifogásom lenne a lágy dallamok ellen, de a Mercedes ezúttal pont azt csmpészte bele a karácsonyba, amit egyébként is kommunikálni kíván: dinamika, erő és újdonság.

Az pedig külön jól esett, hogy maga a reklám tárgya csak rövid pillanatra bukkan fel az elején, a végén pedig a színkavalkád miatt alig vettem észre a fenyőfában megbújt logót. Ezzel elvonták a figyelmet magáról a marketingről, de csak épp annyit, hogy azért még reklámról beszélhessünk. (Egyébként az lett volna a slusszpoén, hogy az egész fényjáték a kocsi akkumlátoráról megy - majd legközelebb kikérik a véleményem előtte...)

Kellemes karácsonyt!